Kepes Andár szerint az embereket négy csoportba lehet sorolni. Vannak az okos depressziósok, mint én, a boldog hülyék, mint te, az okos boldogok és a depressziós hülyék. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi a legrosszabb és nyilvánvaló, hogy nem vagyok depressziós. Te meg boldog. Szóval, ha ezt a négy embercsoportot vesszük alapul, jogosan teszi fel az ember a kérdést, hogy de baszki, akkor miért is tanuljak, elvégre úgyis depressziós leszek a végén. Azért tanuljál, édesem, hogy legalább hülye ne legyél. Nem, igazából azért kell tanulni egész életünkben, hogy lássuk a világot és ne csak azt a kis ketrecet, amibe beleszülettünk. Mert ha megtanulunk kitörni belőle, nemcsak, lehangoltak nem leszünk, de érzelmileg olyan sokat fejlődtünk, akár még boldog okosok is lehetünk. Na már most ugye kényes kérdés, hogy ki számít okosnak, műveltnek. És bár az ész tudását fel lehet mérni IQ tesztekkel, szerintem sokkal fontosabb, hogy érzelmileg mennyire jutunk magasra a létrán. A fogyasztói társadalomban mindenki azt hirdeti, milyen király okosnak, híresnek, pénzesnek lenni, de ők tudnak a legkevésbé asszertívan kommunikálni, vagy megoldani egy problémát egyenes és higgadt érzelmek között. Én továbbra is azt vallom, hogy az ember akkor lehet a legboldogabb, ha önmagával jó kapcsolatot ápol. Mert amikor erre igény válik, az ember akaratlanul is fejlődni szeretne majd, szélesebb látásmód, műveltség, érzelmi intelligencia kiépítése, és akkor már félúton lesz a boldog okos ember jelenség felé.

            Ugyanakkor én azt is elhiszem, hogy valaki egyszerű, paraszti elméjében is tud boldog lenni. Csak akkor lássam rajtad! Én például nem viselem el, ha valaki úgy magyaráz nekem el valamit, mintha sokkal érettebb, okosabb, műveltebb lenne nálam, automatikusan csökken a tiszteletem iránta. Te ettől függetlenül ezt elviselheted, és gondolhatod úgy, hogy jaj, a másik csak így fejezi ki a szeretetét, csak akkor mutasd meg; ezt te magad is elhiszed és boldog vagy így. Nem szeretném végighallgatni a panaszkodásodat, ami hosszabb a három órás fizika fakultációmnál is. Ha panaszkodsz, miért nem lépsz? Hát depressziós hülye akarsz lenni? Nem hiszem.

Egyszer szóvá tettem a legidősebb húgomnak, hogy szerintem nem kéne mindent olyan nyersen elmondania az embereknek. Erre ő azt reagálta: de miért, én csak őszinte vagyok. Ahogy a kedvesség, úgy az őszinteség se ér sokat érzelmi fejletség nélkül. Ha minden héten közölném a matek tanárommal, hogy kopaszodik, valószínűleg egy idő után nem kedvelne, pedig tavaly még dicséretet is kaptam a tantárgyából. Nem kedvelne, teljesen jogosan, mert geciként viselkednék, de persze mondhatnám, hogy miért, én csak őszinte vagyok. Éppen ezért én az őszinteséget, mint olyat nem tartom önmagában értéknek. Emberi alapvető tulajdonságnak kéne lenni a kedvességgel együtt, bár a világ szar és mindenki értéknek hiszi ezeket. Piroska mesélj már a barátodról, milyen a srác? Jaj, hát nagyon szép, nagyon őszinte és kedves. Tényleg? De cuki, akkor emberként viselkedik? Mert most az ember alapvető tulajdonságait soroltad fel. Amik nem érnek sokat, ha mellette nem vagy intelligens. Ahogy mondják is, a külső réteg, amit cipelünk magunkon, egyszer el fog rohadni, megöregszik, ráncos és undorító maradvány lesz csupán belőle. Mindig a személyiséget kell nézni! Mindig! Nem azt, hogy őszinte-e, nem azt, hogy mindenkivel kedves-e, mert akármennyire is természetesnek kéne lennie, ilyen ember nincs egyszerűen. Én is kibaszott ideges és szarkasztikus leszek, ha valaki egyszerűen hülye, de neki áll följebb. Azt keresd a másikban, hogy önmagát szereti-e. Mert ha igen, akkor tudja az illető mit jelent szeretni, törődni, gondoskodni, odafigyelni a másikra, és soha abba nem hagyni a tanulást, fejlődést. Megtanulta hogyan kell ezeket végrehajtani és át tudja a másiknak adni az energiáját, amit ezek által kap. Az ilyen kapcsolatok a legértékesebbek. Ahol tombol az intelligencia, a szeretet, emberként viselkednek, és nem félnek az érzelmi világuktól, sem egymásétól.

            Az a vicces a fogyasztói társadalom emberében, hogy mindenki a legkevesebb erőfeszítéssel szeretné elérné céljait. Ebből következik a logikus következtetés, miért is van Magyarországon annyi megkeseredett, depresszív, reményveszetett ember. Hát elmondom miért. Mert a lélek és az elme fejlődése egy kurva hosszú folyamat, míg a pénzhez jutás lehet nagyon egyszerű is. Csak rá kell nézni Mészárosra. Senki nem akarja végigjárni a pszichés fejlődés rögös útját, mert az ember lusta, nem törődöm magatartása hátráltatja. Majd megszületik az ötödik ember csoport, amit Kepes András kihagyott: a látszólag boldog, de hülye ember.