Azért szeretem az márciust és az áprilist, mert olyankor érzem igazán, hogy itt a tavasz (dagad a f@sz), elkezdenek végre nyílni a virágok, mindenhol virágillat van, lehet menni a Dunakanyarba tulipánszüretre, egyre többet süt a nap, és megérkezik az az idő, amit én úgy hívok: a tökéletesség. Amikor se nem fázol, se nincs meleged, egyszerűen csak jól vagy. Na hát ezzel az érzéssel idén én nem tudom mi a franc történt, merthogy márciusban kinyíltak a tulipánok, áprilisban az orgona (!), ráadásul még az a kurva nyárfa is neki állt szórni a kis pollenjeit, hogy az arra allergiás emberek ne tudják élvezni a kedves tavaszt. Nem baj, mindig azzal érdemes megelégedni, ami van, tehát vasárnap a 30 fokkal hétfőn a 12-vel. 

            Én nagyon szeretek a párkapcsolatokról beszélgetni (épp oly szeszélyes némelyik, mint a tavasz), mások aktuális problémáit meghallgatni, a saját aktuális dolgaimat diszkréten elmesélni, és hát aztán most már írhatok is róla, mert nekem is lett ilyenem! Szerintem a legfontosabb mindig az, hogy tisztázzuk magunkban, emberek vagyunk, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik, vannak szerethető, kevésbé szerethető és egyenesen idegesítő dolgaik. Mindannyian hozunk valamit otthonról, szokásokat, hagyományokat, tényként kezelt gondolatokat, amik igen is ütközhetnek a másikéval egy kapcsolatban- Ez így van rendjén, sőt picit ettől izgalmas. Sértettséget érzünk, ha valaki közömbösen áll egy olyan témához, ami nekünk fontos. Vagy ha valaki nem úgy reagálja le az érzéseinket, ahogy az a mi fejünkben volt. Ezek általános dolgok, mégis rengetegen vesznek össze ilyen apróságok miatt. A szüleim is nagyon sokszor kapnak össze olyan dolgokon, amiket én nem is értek, hogyan lesz vita téma, hiszen egészen egyszerűen csak két ember világáról van szó, ami hirtelen nem tud kompatibilisen viselkedni a másikéval. Tavasszal egyébként a legszebb erről beszélni, az egész természet kanos, így az emberek sem kivételek ez alól, mindenki szerelmes szeretne lenni vagy az, aztán ahogy az egész átfordul forró majd elmúló nyárba úgy mi is kiszakadunk a rózsaszín ködből. Ilyenkor érdemes eszünkbe jutnia, hogy mindenki ember és minél inkább az eszünkbe vésni azt, amiről az előbb pofáztam.

            Mostanában azon kapom magam néha, mikor az internetet görgetem, hogy mindenkinek van már legalább egy kiadott zenéje vagy írt már legalább egy könyvet, amiből aztán 100 példány ott pihen a libri polcain/raktárában. Igazából biztosan szuper érzés lehet azt mondani, hogy van valamim, amit én csináltam és az emberek láthatják. Ez Újpalotán úgy néz ki, hogy az ember odaszarik a másik küszöbére, aztán hoppá egy kis suprise, de hát ugye ízlés kérdése ki mit szeret megosztani a nagyvilággal. Visszakanyarodva a témához, azért szomorú picit, hogy már bárki megoszthatja a saját kreativitását, még ha az néha nem is az, mert így az igazán jó teljesítmények eltűnnek, vagy elő se kerülnek. Például a wattpad vagy egyéb hasonló oldalak tökre működhetnének, de az emberek valamiért a könnyű, olcsó, extrán toxikus kapcsolatokról szóló regényeket olvassák (nyilván hiszen mindenki ezekkel a történetekkel tud együttérezni), így azokra figyel fel nagyobb közönség és kerül kiadásra is esetleg. De tényleg, valamiért még mindig a macsó férfiak, a mérgező személyiségek, a flegmázás, az arrogancia veszi le az olvasókat a lábukról, a zenéről nem is beszélve, én már néha a fejemet fogom, mikor az előadónak nem is hallatszik a hangja, csak a recsegős autotune, amit ráraknak, mintha egy kamaszodó kisfiú énekelne, aki éppen mutál és nincs egységes hangsávja. Ez volt a panaszkodás helye, köszönöm szépen. Egy utolsó gondolatot még, egyszer mondta nekem valaki, hogy írni érzésekről, megtörtént és kitalált eseményekről bárki tud, DE ízlésesen átívelni egy allegóriát a szöveg egészén, arra csak egy szerző képes.

            Tehát így a tavasz maradék 24 napjára annyit tanácsolnék, hogy erősítse szépen mindenki magában azt a gondolatot, hogy ember, de nemcsak ő, hanem mindenki, akivel kapcsolatban áll, így elkerülhetőek a kisebb megsértődések és mindenki nyugodt lehet. Emellett nézzétek újra a Hobbit és Gyűrűk ura filmeket, mert ha már a Harry Potter az őszé, akkor a tavaszé legyen a kicsi Gollam. Illetve, keresni kell valami olyan területet az életben, ahol „szerző” lehetsz te is. Pontosabban a kell helyett inkább azt mondom, jó, ha találsz olyat területet… elvégre most tanultam meg Csernustól, hogy a kell szó görcsös, aki azt hiszi valamit kell csinálnia, az görcsös, és a kurva stresszt el kell engedni, mert az a legfőbb hajlamosító minden betegségre. Én meg csak egészséges olvasót szeretnék itt látni. Jó, ez nem teljesen igaz, mert emberek vagyunk és túl könnyen kapunk el mindenféle faszságot, de a lényeg az átvitt értelmű üzenetben van, amit remélem minden szerző palánta megértett itt a végére.