Meg ne tévesszen a cím - itt képzeljen az olvasó hozzá sok felkiáltójelet – a politikának a legkisebb elszórt morzsájára is csak ránéztem, annak a felét, ha megemlítem. Bezzeg a magyarok többsége azt a morzsát valamiért egy óriási habos-babos, négy akár öt emeletes esküvői tortának is látják. Az egyik fele társaságnak fújja, hogy a csokis emelet a finomabb, míg a másik az epreset tartja vonzóbbnak, én meg állok ott, hogy édes drágáim, ez a süteménynek hitt szemcse, még a hagynának se ízlene.

            Egyébként ugyanezt az allegóriát nagyon szépen rá lehet húzni a szeret, mint idegen szó definíciójára is. Sokan nem látják a mérgező kapcsolatok futóhomokszerű határait, az ember csak úgy belesétál ezekbe, aztán nem mászik ki belőle, mikor pedig már nem tud kimászni, mi kívülállók nézzük, hogy mit kezdjünk a homokkal. Na, én ugyanígy éreztem magam gimiben távolugrásnál. Figyeltem, ahogy az osztálytársak neki futnak, a homokban landolnak, majd leveszik a cipőjüket és szórják ki belőle a homokot. Én meg ott álltam, hogy köszi nem. Mi a garancia arra, hogy nem kell újra beleugrani, miután már kiszórtam a cipőmből? Vagy, hogy az összes apró szemcsét sikerült kiszórnom? Semmi. Ezért voltam feltűnően sokat beteg a tesi órák közeledtével (almost true story).

            Tehát Csernus Imrének megjelent az új könyve, éppen a választások alatt, melynek címe: A Magyar. Én hatalmas potenciált látok arra, hogy néhány év múlva majd a miniszterelnök úr is leül a kis könyvespolca mellett elrejtette székébe és elkezd írni egy könyvet ugyan ezen címmel. Vagy esetleg A Brüsszel se lenne rossz. De hát megígértem, hogy nem politizálok, mert Magyarországon, ha valakinek elkezd kikristályozódni a véleménye, az vagy buzi baloldali vagy jobbára hülye jobboldali. Ez a nap kérdése, inkább lennel okos, de buzi, vagy inkább hülye, de hetero?

            Nem rég tapasztaltam, hogy a felelősségvállalás lehet sokrétű is. Erre Csernus azt mondaná, hogy ülj le, egyes, de ha jobban belegondolunk, van benne némi ráció. Példa gyanánt van egy személy, aki elmúlt már bőven negyven, van mondjuk két gyereke, elvált, nem túl gazdag, de nem is szegény. Na, ez a személy gyermekkorában nem kapott elég bíztatást, nem bíztak benne a szülei, sőt a szüleitől is azt látta, hogy igazából azok se bíznak magukban, soha nem kérnek bocsánatot se egymástól, se a gyerekektől, soha nem lehetett a gyereknek saját véleménye, gondolata, de még eseménye se (mint szülinap stb.) Na most ez úgy néz ki, hogy az adott személy így egy felnőtt testben ragadt kamasz maradt, akinek kicsapongó érzelmi intellektusa van, nincs önbizalma, nem tud a saját gondolataiért és tetteiért felelősséget vállalni. Így ekképpen a szülőség fogalmát nem igazán elégíti ki. Gondoskodni, már megbeszéltük drága, nagyon egyszerű; megeteted, megitatod, adsz neki egy takarót és életben marad. De a szülőség nem ennyi, és ezt basszák el nagyon sokan. A szülőséghez sokkal-sokkal több felelősségvállalás kell. DE (és itt jön a nagybetűs de) vannak szerepek, melyekhez elég ez a picike is. Például a nagynéniknek, nagybácsiknak, nagyszülőknek, unokatesóknak. És lehet, hogy az adott személy, akiről beszélünk, ezekben a szerepekben nagyon szépen helyt tud állni, de egy nagyobb feladatnál sajnos nem. Azt azért fontos megjegyezni, hogy a trauma bár megmagyarázza a viselkedést, nem fog felmenteni a felelősség alól.

            Na és akkor egy kis önszeretet a napra, elvégre rólam beszélünk, és itt mindig nagyon fontos a felelősségvállalás mellett az önbizalom is. Ez egy tapasztalt dolog, nem brit tudósok által kifejlesztett pszichológiai kísérletek eredménye, hogy az önszidalmazás, önmagunkról való negatív beszéd nem csak ránk van káros hatással, de a környezetünket is súlyosan meg tudja változtatni. Nagyon fontos, hogy leszokjunk a testünkről való pofázásról, már elnézést, de tényleg. Ha sokat hangoztatod, hogy hülye vagy, ehhez-ahhoz nem értesz, miért csodálkozol, ha utána valaki nem bíz meg téged dolgokkal, mert úgy érzi, te úgy se értesz hozzá? Ha sokat hangoztatod, hogy dagadt vagy, csúnya a bőröd, a fogad, az arcod miért csodálkozol, hogy az emberek eltávolodnak tőled, mert nem akarnak egy pulzáló negatív buborékban ragadni.

            Tehát új lecke: csak és kizárólag olyan megjegyzéseket kéne tenni a saját és mások testére, amin 5 perc alatt lehet változtatni. Pl: étel maradt a fogad között, lefolyt a szempillaspirál, wc papír ragadt a cipőd talpához stb. Sokkal szebben fogunk viszonyulni sajátmagunkhoz, ezáltal pedig a világ is hozzánk. És, ha már mi is szépek vagyunk, meg a világ is, nem számít az a morzsaszem, hiszel róla, amit akarsz, leszel buzi vagy jobbára hülye, elfogadod magad, megszereted a gondolkodásod és végül egy picikét csinosabb nemzetet faragunk magunkból.