Amikor elkezdtem az egyetemet én azt hittem, itt mindenki legalább annyira intelligens, mint egy majom. Látja az olvasó, hogy eleve nincsenek nagy elvárásaim, nem is voltak, mégis minden alkalommal meglepődök, hogy ezeket az icipici elvárásokat is össze lehet törni. Tanulság, hogy egyáltalán ne legyenek, mivel ha azokra rácáfolnak, azt hiszem csak még nagyobb sebbel a szívünkben haladunk tovább. Mellesleg tudta, hogy a csimpánzok intelligensebbek a gyerekeknél? "Egy kísérletben a jutalmul szolgáló tárgyat úgy helyezték el, hogy a kísérletben szereplők csak egy bottal érhették el. Míg a csimpánzok egyből a bottal próbálták kihalászni a zsákmányt, a kisgyerekek játszani kezdtek a bottal, de végül nem használták a jutalom megszerzéséhez. A kísérlet azt bizonyította, hogy a csimpánzok inkább hajlanak önálló gondolkodásra a cél elérése érdekében, mint a gyerekek, vagyis ez cáfolja azt az általános hipotézist miszerint az ember okosabb, mint az emberszabású majmok." Talán mégis túl nagy elvárásom volt…

            Emlékszem a második megszólított egy szőke lány, akinek a kisugárzása azt kommunikálta felém, hogy fussak, rohanjak, meneküljek. Én mégse tettem, mert az emberekbe vetett hit állítólag fontos, és azt visz minket előre az életben. Aha. Egyébként megjegyzem; nincs gondom a szőkékkel, akármennyire úgy tűnik, nem vagyok hajszín rasszista. Rasszista még lehetek ettől függetlenül. Valamiért a filmtörténet során úgy alakult, hogy a szőke hajú nőket egy bugyutácska szerepbe toltuk, így minden vígjáték filmben, ha megjelent egy vasalt hajú szőkeség, tudta a néző, hogy na, őt kell rühellni. Talán azért mert a tökéletességet a szőkeséggel és a kék szemmel vonjunk párhuzamba. A rómaiak is Vénuszt szőke fürtökkel alkották meg, arról nem is beszélve mennyi festő ábrázolta ugyanezen tulajdonság jegyében. Közismert, hogy a nők önmaguk ellenségei, és mit utálnak a legjobban a nők? Ha valaki szebb náluk. Vénusz, a szépség (és szerelem) istennője, képviseli a tökéletességet, tehát minden szőkét utáljunk, mert ők viselik a tökéletesség jegyit, és mivel mi nem vagyunk azok, ezért csak ítélkezni lehet felettük.

            Szóval második napján az egyetemnek, egy ilyen szőke, csuda lányt ismertem meg, majd kezdtem el menekülni előle, mert nem tudtam mit kezdeni az emberi butasággal, amit képviselt. És ez nem a szőke hajából adódóan következtethető! A kérdések, amiket feltett nekem, hasonlóak voltak azokhoz, mikor a 6 éves unokatestvéremmel beszélgetek. Én továbbra is annak a híve vagyok, ha valaki boldog azzal a tudással és intelligenciával, amivel él, akkor csak élvezze az életét, rendben van, elhiszem. De én nem vagyok boldog, ha ilyen emberek vannak körülöttem, szóval értse meg az olvasó, nem azért nem beszélgetek vele, mert előítéletes vagyok. 

            Van egy magyarázat arra, hogy a buta emberek miért olyan magabiztosak, az okosok pedig miért vannak tele kételyekkel. Vegyünk egy lapot. Rajzoljunk rá egy kicsi kört. A körön belül van minden tudás, amivel egy ember rendelkezik. Érzelmi intelligencia és IQ egyaránt. Láthatja, hogy nem túl nagy a kör tartalma. A kör körvonalával érintkező külső rész pedig az a tér, az a tudás, ami még nincs az illető hatalmában. Tehát az is egy igen kicsi felület. Most rajzoljunk egy jóval nagyobb kört és gondoljuk el ugyanezt. A kör belsejében található az a tudás, amivel rendelkezik, a felületével érintkező rész pedig minden, amit még nem tud. Láthatjuk, hogy mindkét rész sokkal nagyobb az előbbihez képest. A következtetés az, hogy a buta ember keveset tud, így nincs is képben azzal, hogy mennyi mindenről nem tud még, hiszen a kör kerülete is igen kicsi. Az okos ember mivel rendelkezik tudással, azt is látja, mennyi mindenre nincs még rálátása és ettől elbizonytalanodik. A buta ember pedig magabiztos marad a kis körével, a kis tudásával

            Van egy tanárom, filozófiát tanít. Az első hónapban nem jött iskolába, mert folyamatosan beteg volt, mikor pedig megtartotta az első órát, akkor is beteg volt. Belépett a terembe a kis teájával és annyit mondott: Ma csak 45 percet fogok dumálni, mert többhöz nincs kedvem. Aztán elővette a cigijét, felült az ablakba és elkezdte szívni a nikotint. Minket pedig arra buzdított, ha kívánjuk, mi is tegyünk ugyanígy. Mármint ott a teremben. Szeretem az ilyen embereket. Teljesen elvannak a kis világukban, nem érdekli őket, mit gondolnak róluk mások, és tudja mit? Látszik rajtuk, hogy boldogok. Nem hiszem, hogy lenne ennél fontosabb.

            Merthogy hiába a hajszín, az identitás, a bőrszín, a nem, az intelligencia, ha önmagammal nem vagyok megelégedve, teljesen mindegy milyen visszajelzéseket kapok kívülről. Van egy barátnőm, aki folyamatosan szorong, és mostanában sokat panaszkodik is, pedig tudja, melyik nemhez vonzódik, szőke, tehát tökéletes, fehérbőrű, tehát sok előnye van a világban (mondtam, hogy lehetek még rasszista), és mégis-mégis boldogtalan tud lenni. Napi félóra öngondoskodásba kerül, hogy 2024-ben jobban szeresd magad. Vagy félóra bagózásba egy tea mellett…Teljesen mindegy melyiket választod, a lényeg, hogy dolgod van, gyerünk ,emeld meg a lusta segged és uccu neki!