Amikor az ember a gimnázium utolsó évében beül egy matekórára (három hónappal érettségi előtt) akaratlanul is elkezd szenvedni, holott még be se csengettek.  Szenved, mert érzi most már komolyan kéne venni a táblára felírtakat, szenved, mert az osztály előtt táncikáló, kopaszodó tanárra is figyelni kéne, és szenved, mert miközben tudja mennyire oda kéne figyelni minden másra (ami nem a matek természetesen), az osztályban valaki megszólal, hogy a nők élete mennyivel nehezebb, mint a férfiaké, hogy inkább ő is szeretne egy himbilimbit a lába közé, hogy ne kelljen este félnie, mikor a zebra nélküli Újpesti utcákon kóborol ittasan. És akkor elkezdi mindenki kifejteni a véleményét, mindenki hülyézi meg anyázza a másikat, te pedig kezedben a tollal, ami holnapra tuti kifogy, ülsz, hallgatod, és nézed a tanárt, aki mosolyog. De mi a fenéért mosolyog, hiszen egy ilyen filozofikus osztálymegbeszélés után, egészen biztos, hogy a maradék haja is kihullik.

            Oké, nehéz nőnek lenni, mert havi egyszer ömlik belőlünk a Niagara (ami akár jó is lehet, hisz azt jelenti nem vagyunk terhesek), ilyenkor hormonálisan annyira összezavarodunk, hogy nem tudjuk eldönteni romantikus filmnézés közben merőkanállal fagyit szeretnénk enni, vagy mindenki menjen haza, mert éppen utálom a világot, az embereket és a szervezetemet is. Talán még azért nehéz nőnek lenni, mert ha esetleg mégis teherbe esel, akkor kilenc hónapig folyamatosan zabálsz, viszket a melled, hánysz, aztán ki kell tolnod magadból egy kicsi testet, hogy ennek örömére még a vaginanyílásod is eldeformálódjon. De ezeket leszámítva, maximum a 1970-es évek előtt volt nehéz nőnek lenni. Ki követeli meg, hogy gyereket nevelj, hogy főzz és moss, takaríts, aztán ápold a férfit, aki hazaér hozzád fáradtan és éhesen? Mert ha a hapsika ott melletted ezt elvárja, akkor te vagy a vak, hogy olyannal élsz együtt, akinek anyakomplexusa van. Ha pedig szinglilétedre érzed úgy, agyonnyomnak az elvárások, akkor is te vagy a ludas, hiszen a saját elméd börtönében tartod magad. Kompenzálod az önbizalomhiányod (amit anyádtól kaptál ajándékba, minden egyes alkalommal, ha nem teljesítettél jól) azzal, hogy óriási elvárásaid vannak magaddal szemben, aminek úgyis az a vége, hogy sírsz és a körülményeket okolva hüppögöd el, mennyire nehéz a sorsod és mennyire igazságtalan az élet. Pedig istenigazából csak őszintén ki kéne mondanod, hogy szarok mindenbe és ideje könnyen venni az életet. Keresni valaki olyat, aki nem várja el, hogy egyedül te főzz és takaríts a házban, nem várja el, hogy te tartsd életben a magyar nemzetet, aztán ha szültél maradjál csendben. Tudatosság, édes. És akkor nem fogod úgy érezni, hogy nehéz nőként élni. Gondolod, hogy a férfiaknak egyszerűbb? Oké, van péniszük, ha nekem lenne, én is mutogatnám. De hímnemű társainkat is agyonnyomhatnák az állítólagos elvárások. Legyél erős, legyen kidolgozott mellkasod, vegyél el egy buta libát, csakhogy a nagyanyád végre csöndbe maradjon, viseld el, ha a húgod, az anyukád, a csajod menstruál és utál téged. Szóval nekem ne mondják meg melyik nemként egyszerűbb élni. Nem egyszerű élni, ez van.

A matekóra tökéletes időpont a filozofálás mellett még a panaszkodásra is. Szar a tanár, szar a tananyag, szar, hogy minden órán írunk, szar, hogy nem írunk minden órán, szar, hogy túl sokat haladnunk, szar, hogy egyáltalán nem haladunk, szar, hogy könnyű puskázni, mert nem marad bennünk tudás, szar, hogy nem lehet puskázni, mert megfogok bukni, szar ez, szar az, tulajdonképpen és is szar vagyok… Igen, fogalmam sincs miért járok be matekra. De az egészben a kedvencem a még mindig kopaszodó tanárom, aki csak hallgatja az egészet, várja türelmesen, hogy mindenki megnyugodjon, vagy pedig saját magának megoldja a táblánál a feladatot, amiből jövő héten írunk. Esetleg néha hozzáfűz annyit, hogy egy úri hölgy lenyeli, vagy hogy első randin senki ne menjen moziba.

            Különben is. A randi akkor is lehet félresikerült, ha a szabad ég alatt vagy, nem kell hozzá moziterem, hogy kínosan üljetek, csendben. Sőt, ha érzed, hogy egy nagyon kellemetlen emberrel van dolgod, talán még jó ötlet is a mozi, egyből háríthatod a felelősséget, elvégre nem miattad van csönd, kihagyás a beszélgetésben, hanem a mozi miatt, mert nem illik pofázni film alatt.

            De mozizás helyett inkább tanuljál egy kis térgeometriát, mert mindjárt érettségi, és ha nem tanulsz, megbuksz, nem tanulsz tovább, lusta leszel dolgozni, aztán megint azt fogod hajtogatni a pasidnak, hogy milyen nehéz az életed.