Bevallom az első dolog, amit a cím megírása után tettem, az az volt, hogy azonnal lejjebb lapoztam az oldalon, egyetemi folyosó révén sokan mászkáltak mögöttem és bár a téma az éppen azt a fejtené ki, miért káros szerintem a tabusítás a szexben, mégis én magam éreztem, hogy talán nem mindenki nézne olyan természetesen a címre, mint én. De csak is azért, hogy ellentmondásokba keverhessem saját magamat; a titokzatosság igazán vonzó, azt mondják.

            Térjünk vissza a témára. Emlékszem, amikor a húgom egyszer rákérdezett az egyik könyvben egy jelenetre, ahol az író nagyon ügyesen burkolta balladai homályba a szexet, hogy a kamaszok a saját érettségük szerint tudják azt értelmezni. Ő mégis megkérdezte mi történt ott, azon az oldalon. Én pedig aranyosan elmeséltem, hogy van az a dolog, amit magunknak is csinálhatunk és jó érzés, de van olyan, hogy ezt más csinálja nekünk, megosszuk valakivel, mint itt könyvben is. Ő pedig furán nézett rám majd megkérdezte kissé leereszkedő hangon: Tehát megujjazta, ugye? Meglepődve néztem rá, miközben arra gondoltam mi a fenéért tud egy 13 éves lány ilyen fogalmakat. A következő kérdése pedig, amit feltett nekem az volt, hogy az milyen érzés. Én pedig nem tudtam hirtelen hogyan reagáljak, vajon mit mondana az anyukám ilyen helyzetben, vajon helyes-e egy kiskamasznak az ilyen fokú intimitásról ennyire konkrétan beszélni, vajon milyen megjegyzéstől fogja úgy érezni ez egy rossz dolog és titkolnia kell? Azt hiszem nemcsak annak a félnek kell kicsit levetkőznie a gátlásait, aki felteszi a kérdést, hanem annak is, aki válaszolni fog rá. Mai napig emlékszem a biosz tanáromra, akinek 30 kamasz előtt kellett volna beszélnie a szexről, de ő inkább azt választotta, hogy a tankönyvben nézzük meg az ábrákat, majd töltsük ki aszerint a munkafüzetet is. Én nem akartam ugyanezt megadni a húgomnak, ezért elég őszintén beszélgettem vele mindenről, amire kíváncsi volt. Nos, a végén nem tudom ki érezte magát kínosabban. Amennyire gyorsan változik a világ, éppen annyira vannak jelen az előző generációk szokásai is. Ezért érezzük úgy, hogy egy előrehaladott társadalomban is kínos, ha valaki a szexről, a játékszerekről vagy egyéb más dolgokról beszél. Pedig aztán tényleg, ezek négy fal között, partnerrel (vagy partnerekkel) mennyire evidens és természetes dolgok. Csak nem beszélünk róluk, mert az embert könnyen beskatulyázzák vagy kinézik emiatt, a többség pedig annak él, hogy a társadalomnak megfeleljen, félünk az ítélkezéstől, ami esetleg minket érhet.

            Az a baj a tabusítással, hogy az emberben akaratlanul is elültet egy gondolatot, hogy ezt nem szabad, ez titok, erről nem lehet szólni, mikor pedig baj történik, ott maradnak egyedül egy megoldandó problémával. Terhes, őszintétlen kamaszok, akik nem tudják, hogyan beszéljenek a szüleiknek a szexuális életükről. Pedig annyi mindent meg lehetne előzni, ha nyitottabbak lennénk a tabuk semlegesítésére. Elvégre ki a franc szeretne egyáltalán csak egy barátságban úgy létezni, hogy tudja, néhány dologról nem szabad beszélnie, mert tabu? Nem a témák a kellemetlenek, hanem az ilyen kapcsolatok és a belefektetett energia, amit arra pazarolunk, hogy odafigyeljünk folyamatosan, mit ne mondjunk ki.

            De nem csak a barátságokban, sokszor a párkapcsolatainkban sem beszélünk arról, ami az ágyban történik, pedig ennél egyértelműbe dolog semmi nem is lehetne. Vagy nem? Szerintem ez nem csak a tabusításról szól, arról is, de van szerintem lelki oka, ha valaki nem mer megnyilvánulni arról, mire vágyik, vagy mi történt vele, amire vágyott. Mintha tele lennénk gátlásokkal, ha a szexről van szó. Mi okozhatja ezt? Legtöbb esetben a szülő rossz reakciója, ha mondjuk, a gyerek rájuk nyit aktus közben, vagy ha az állatkertben a nősténymajomra rámászik a pasi majom és a gyerek szemét eltakarja a szülő, vagy azt mondja, ne nézz oda. A gyerek tuti, hogy csak azért is tagadni fog a lázadás ellen és mivel az lett felé kommunikálva, hogy ilyet nem lehet nézni, ilyet nem lehet, erről nem lehet beszélni, úgy nő fel, hogy esetleg soha nem lesz nyitott egy ilyen beszélgetésre senkivel.

            Igazából talán a lányoknál jobban megfigyelhető ez a halk szavúság, ha a szexről van szó. Nem hallottam még nőt őszintén a szexualitásról beszélni. Férfit igen, még a könyvekben is az apa vállon veregeti a srácot, ha megkapott egy lányt, míg a nőknél sokkal nagyobb és kényesebb kérdéseket tesznek fel, ha például a szüzességről van szó. Tényleg. A szüzességnek vajon ma még van olyan szimbolikus jelentése, mint anno a nagyszüleinknél? Miért csak a lányoknál fontos a szüzesség elvesztése? És ezek a kérdések vajon a testiség vagy a nemi szerepek körébe tartozik? Egyébként, ami talán még kiemelhető a két nem szexualitása között az a pornónézés és a testi vágy. Igen, a lányok is néznek pornót, és igen, a lányok is lehetnek kanosak. Csak ezeket nem hangoztatjuk, mert megmaradt az az álarca a lányoknak, hogy a szűziesség fehér ruhájában kell sétálniuk.

            Nekem a téma a másik oldala se szimpatikusabb sokkal a tabusításnál. A Netflix egyik sorozata a Sex Education figurázza ezt ki nagyon jól, hogy a Z generáció mennyire túl tudja tolni az egészet, az idősebbek pedig mennyire makacsok tudnak lenni a témában. Merthogy rendben a szexuális magánéletünk és az identitásunk senkire nem tartozik, nem mesélek erről egy jött-mentnek az utcán. De a gátlásaimat levetkőzhetem olyan emberek előtt, akikkel komfortosan érzem magam, mert az egészséges. Arról pedig, hogy fel kell-e mindenhol vállalni melyik nemhez vonzódunk… ha megkérdezik van- e csajod akkor legyél elég bátor azt mondani, nekem barátom van, ne az internet és a nézettség miatt álljon ki valaki ezzel.

            Ezt a témát azzal a mondattal zárnám le, amivel a húgomat nyugtattam meg: ne aggódj, a fiúk is sírnak és a lányok is szoktak maszturbálni. Rendben van.