Tudjátok, vannak azok a nagyon aranyos kávéautomaták, amik olyan poharat nyomnak a kezedben, aminek az oldalára rá van írva, mindenkinek jár 5 perc kávészünet. 5 perc felfrissülés 100 ml által. Ezzel nem is lenne gond, elvégre tényleg csak egy ötpercnyi kellemes érzést ad. A baj az, hogy az infláció által (ami nem tudom hogyan és miként érte el a kávéautomatákat) a 100 ml-es kis semmiségek háromszáz forintba kerülnek. Érted, háromszáz forintba kerül egy kávéfüggő életben maradása. Háromszáz forintból tíz évesen még kényelmesen tudtam venni 6 tevehere rágógumit, tudod, amiben az a basszott savanyú rózsaszínes lé volt. Most pedig heti több ezret kell költenem kávékra, hát hova szalad az idő? Jó, igazából nem erről akartam írni, ez csak a bevezetés volt.
Ahogy nő fel a 'én' és az utánam lévő generáció, egyre inkább csökken a hímsovinizmus. Illetve jobb helyeken, több keleti országban borzasztó a helyzet továbbra is. A feminizmus első hullámai a 19. században indultak el és való igaz a nemek közti egyenjogúságot szerette volna kialakítani. Ez vonatkozott a társadalmi, gazdasági, kulturális, de talán még a szexuális kérdésekre is. Hát mára ez a foglom kicsit elborult, sokkal több tevékenységet, elvet társítunk ahhoz, mit is jelent feministának lenni. Egyébként a kedvenc feminista íróm Virgina Woolf, ha valaki az egyenjogúság megálmodásának alapjairól akar tudni, illik őt ismerni. Meg amúgy is illik őt ismerni, még ha az irodalom tanárod ponyvaregénynek tartotta is az alkotásait.
Ha jobban belegondolok, van bármi olyan dolog, tevékenység, amit a modern társadalomban a nők nem tehetnek meg, de a férfiak igen? Mindenkinek az első őszinte reakciója nőként erre a kérdésre az, hogy igen. Pedig valójában, amiért egykor Woolf harcolt mára természetes lett. Szavazati jog, teljes állású munka, erős testfelépítés, mindként szülő otthon van a gyerekkel, mindkét fél takarít, együtt alkotják a család fejét. Szóval azon kívül, hogy a magyar nyelvben a férfiakat olyan becenevekkel illetjük, mint hapsi, pasas, ürge, fickó, csávó, faszi, a nőket meg: csajszi, asszony, liba, bige, picsa, nincs már a nemek közt különbség. Illetve ezt Dúró Dóra cáfolja, aki szerint elvetetni a nem kívánt terhességből származó embriót „halálos bűn”, de hát Dúró Dóra szerint sok minden (faszság) lehetne bűn.
Én így gondolom. Egészen addig, míg csütörtök első órán be nem ülök egy német órára, ahol a tanárnő oly’ kedves, mindig felhívja a figyelmünket arra, hogy egy szép lány nem beszél csúnyán. Mert, ha csúnya vagyok beszélhetek csúnyán? Miért tesszük párhuzamba a külsővel, mikor az egész világ most body positivity lázban ég? A másik oldalról megközelítve: egy szépfiú beszélhet csúnyán? Vagy csak a csúnya fiúk beszélhetnek trágárul? Miért nem lehet a nemiséget kihagyni ebből? Semmi köze a szókincshez. Inkább mondaná azt, hogy ne beszéljél így fiam (bocsánat lányom, a fiúkra ugyebár nem szólnak rá ezért), mert mindenki egy köcsög parasztnak fog tartani. Aztán jönnek a nagy flegmázások, hogy jaj, de hát én szarok az emberek véleményére, engem senki nem irányíthat, csak az anyám, akinél majd még 35 évesen is ott fogok élni. Bassza meg.
Én nagyon szeretem a feminista felfogást, bár ha túlzásokba esik az ember, én már nem tudom eldönteni, neki a példaképe most akkor Virginia Woolf / Emma Watson, vagy csak szimplán biszexuális? Merthogy én, mint nő, annak érzem és vallom magam, kedvelem, ha egy férfi fizeti az első randevún a boromat, ha egy férfi cseréli ki a villanykörtét helyettem, ha egy férfi előre enged az ajtóban stb. Szóval én ezeket kedvelem. Bár van pénzem, tudok magamnak fizetni, igaz most már a bor sem annyi, mint hajdan, akárcsak a kávé, folyamatosan drágul, tanultam fizikát (és tudom, hogy a fizika tanárom kételkedik ebben, de), én is ki tudok cserélni két villanykörtét, és van kezem, hogy kinyissam magamnak azt a kurva ajtót. Egyszerűen annyi az egész, hogy szeretem a sztenderd felállást, ezt láttam a szüleim között, ebbe nőttem bele, nekem ez a szép. Bár az anyaságtól, a folytonos mosástól a hideg baszogatja a hátam, és a szülés 50%-át igazán átvehetné a férfi. És át is veszi, abban a pillanatban, hogy megfogja a párja kezét, az meg eltöri minden csontját és porcát.
A feminizmus szép mozgalom volt és lehetne, ha tudnák az emberek mit jelent feministának lenni, mit jelent a fogalom. Olvasni kéne róla szóló könyveket, édes, nem pedig beállni a sorba, hogy hú akkor én most egy férfiutáló, business woman leszek, aki uralni akarja az életét, anélkül, hogy végig tudná gondolni, hogyan kéne felnőtt nőként viselkedni.
Egyébként mindjárt nőnap, ha nem szeretnél virágot kapni egy férfitól (mert 21. századi feminista vagy), igazán elolvashatnád Betty Friedan Nőiesség kultusz című könyvét. Én is így teszek, bi(a)tch.
