Sokan elfelejtjük, amikor beköszönt a tél, hogy a szervezetünknek a borongós hónapokban is meg kell adni az a rengeteg-rengeteg szeretetet, amit amúgy a meleg évszakokban megkap a természettől. Na hát ezzel néha az a baj, hogy az ember könnyen túl sok "én napot" tart és elkezdi túlgondolni az életét, vagy spiri cuccokba kezd, vagy egyszerűen a self care napoktól buzi lesz. Illetve elnézést, ezt a szót nem szabad használni, mert ebben a században mindenkinek tündérbogyónak kell lennie, hogy a társadalom befogadja.

            Én karácsony környékén veszek és kérek mindig ezer illatgyertyát, kedvencem a Wood Wick által gyártottak, amiket ha meggyújtasz, úgy ropog, mint a kandallóban a tűz. Az a baj, hogy a  barátom allergiás valamiért az intenzív illatára, a barátnőim pedig idegbajt kapnak a hangjától, szóval valójában csak egyedül használom őket, meggyújtom, magam mellé rakom és elképzelem milyen lenne gyertya életet élni. Najó igazából jógázok közben, de esküszöm, nem vagyok spirituális alkat! Az energia és kvantum szót csak a fizikában használom, szóval ne féljetek, nem akarlak lehúzni titeket pénzzel, hogy fizessetek nekem és cserébe drága ropogós gyertyák mellett energia tisztítást csinálok a kvantumfizika törvényeivel. A Wood Wick gyertyák mellett a Miamor termékeit is ki lehet próbálni, azt olvastam, hogy vegán, természetes anyagokat tartalmaz, szóval lehetséges, hogy a barátom azoktól nem tüsszögne. Visszatérve a jógára, szerintem az egyik legmegnyugtatóbb testmozgás. Csak arra figyelsz, hogy a légzésed összekapcsold a mozgásoddal és valamiért megnyugszol ettől, arról nem is beszélve az ízületi fájdalmakon mennyit tud segíteni, miután egésznap görbén ültél, álltál.

            Egyik kedvenc emberemmel arról beszélgettünk, miközben sétáltunk át a Szabadság hídon, hogy vajon létezik-e alkalmas életkor, mikor a legkevésbé hat károsan egy válás a gyerekekre. A húgom például négy éves volt csupán mikor a mi szüleink szétmentek, én tíz és bennem sokkal intenzívebb emlékeket hagyott, mint ő benne, nekem a stresszebb helyzetekben adott válaszreakcióim is visszavezethetőek oda. Az unokatestvérem most lesz 18, az ő szülei most költöztek szét és látom rajta, mesélte is, hogy mennyire szörnyű végignézni ezt. Ugyanakkor hiába következet ebből arra az olvasó, hogy akkor minél kisebb korban kell lennie a gyereknek, a féltestvéremék alig egy-két évesek voltak és rajtuk látom, hogy hatalmas nagy nyomott hagyott, pedig valószínűleg nem is emlékeznek rá. Tehát lehet a kérdés miértje nem a korban rejlik, hanem abban, hogyan kommunikálnak erről a szülők. Tud-e rájuk továbbra is támaszkodni a gyerek, biztonságban tudja-e érezni magát akkor is, ha csak anyával és akkor is, ha csak apával van. Magára kell-e vállalnia egy szülőszerepet a kisebb testvérei miatt. Lelkileg mennyire kell támasznak lennie a szüleinek. Ezeknek a helyes kezelése talán meg tudnák akadályozni, hogy egy kisgyerek vagy kamasz traumaként élje meg a szülei elmúlását. Olyanra is tudok példát egészen közelről, hogy a szülők együtt maradtak a gyerekek miatt és bár a gyerekek azóta rég felnőttek, már együtt öregszenek meg. De vajon hasonló hatással van-e valakire egy olyan közegben felnőni, ahol folyton feszkózás van, veszekedés, mint egy válás? És a szülők vajon tényleg azért nem váltak el, mert a gyereknek akartak jót, vagy csak gyávák voltak és féltek az egyedülléttől?

            A tavasz számomra mindig az újrakezdést jelenti. A január egy faszság csak azért mert új év, nem érzem az új ént. A költők valahogy sokkal jobban ráéreztek, hogy a tavasz az igazi ifjúság, a tél a halál, ellenben az internettel, ami a tél közepére teszi az újrakezdést az újév miatt. Jövő héten már újra lesz napsütés, 10+ fokok, több séta a szabadban, kevesebb jóga a szobámban, lassan a D vitaminnak a szedése is elhanyagolható lesz. Hát ki ne érezné jól magát? Tavasszal már kevésbé csinálnak ki idegileg a frontális lebenyi deficitben szenvedők (idióták) is.

            Tanulság a mostani hónapra, hogy keressetek vagy próbáljatok ki valami léleknyugtató testmozgást, gyújtsatok néhány télbúcsúztató gyertyát, vegyetek virágot, mert nemsokára nőnap, néha peidg nézzetek a szüleitekre kritikusabb, objektívebb szemszögből is, de ami a legfontosabb, hogy sose felejtsétek el: ők is emberek, nem szőke herceg fehér lovon és nem selyemhajú, mosolygós királykisasszony. Csak viccelek nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy mindenki menjen el kezeltetni magát, mert tele vagytok traumákkal! További szép tavaszt.