Amikor az idős emberek arról panaszkodnak, hogy ezek a mai fiatalok, folyamatosan zenét hallgatnak, és nem figyelnek a környezetükre, bedugják a fülükbe azt a fehér izét, aminek már vezetéke sincs, mindig arra gondolok, hogy na, ők akkor biztosan nagyon figyelnek a világra és bátran élnek is benne. Ja, hogy nem? Kérem szépen, akkor miért én vagyok a romlott fiatal, ha nem akarom hallgatni, ahogy a buszon üvöltöznek egymással, meg vihognak, meg azt hiszik milyen királyak, mikor csak egy szűk farmert vettek fel egy szűk felsővel?

            Félreértések elkerülése végett, semmi bajom nincs a 2015-ös divattal, mindenki hordja csak azt, amiben jól érzi magát. Úgyis ha valaki visszagondol a hét évvel ezelőtti öltözködésére, elnézést kér a divat istenségektől, majd fejet hajt a túlontúl megrajzolt szemöldökéért. Erről ennyit. Visszatérve… mire is? Ó, igen, emberek és a viselkedés.

            Nem lehetsz hercegnő vagy herceg valaki által. És nem leszel felnőtt, mert szexelsz, bort iszol és betöltötted a tizennyolcat. Ezek fontos axiómák. Fogadni mernék, hogy nem is tudod, mit jelent a szó: axióma. Persze, hogy nem, mert nem figyeltél oda gimnázium kilencedik osztályában a félig vak és süket fizika tanárodra. Szóval. Az ember nem attól lesz felnőtt, amiket felsoroltam, hanem attól, hogy egy számára kellemetlen, ijesztő szituációban is bátran el tudja mondani a véleményét, higgadt marad és helyén kezeli az érzéseit, illetve felvállalja azokat. Mint a biológia tanárom, aki teljesen őszintén és bátran kiállt 28 éppen, hogy nagykorú ember elé és elmagyarázta, mi az a merevedés a férfiaknál, a nőknek hol a G-pontja és mi az a csikló. Minden tiszteletem az övé. Na jó, inkább csak a fele. A másik fele másé.

            Szóval a nemiszervekről készült rajzokat nézve a zöld, még kommunizmusból fennmaradt régi táblán, arra gondoltam, vajon csak az ember gondolja túl az életet és fűz sokkal nagyobb jelentőséget bizonyos dolgokhoz? Hát persze. Erre lettünk kiképezve. Hárítani, kifogást keresni, szidni a másikat és arra asszociálni, milyen bátrak vagyunk. Mennyire átlátjuk embertársainkat, mikor ez nem így van. A szexhez merevedés kell, te pedig olyan zárkózott vagy, mint nyáron a dió, ami körül még cuki szúrós, zöld burok is van. Mindenki nagyszájú és sikeres akar lenni, tapasztalt, intelligens, és szeretne tudni helyesen írni. De ezek csak vágyak kicsi szívem, amiket dédelgetsz, mióta regisztráltál az influenszerek világába és te is a fogyasztói társadalom részese lettél. Vágyak, amiket végre el kéne engedni, mert sokkal nagyobb terhek, mint sem becsülendő tulajdonságok. Tudod, mi értékelhető egy emberben? Ha boldog. Mitől leszel boldog? Ha rendben vagy önmagaddal. Ha ismered a hiányosságaid és az erősségeid és mered azokat felvállalni. Mert, ha ezt meg tudod csinálni, változtatni is tudsz rajtuk, lesznek céljaid, és nem az anyád kanapéján fogsz almalevet szürcsölni a bátyád lányaival.

            Az emberek nem változnak. Nem változnak, mert nem akarnak. Ez óriási általánosítás tőlem, de ha belegondolok, akik önsegítő könyveket olvasnak, vagy egyáltalán olvasnak, na azok azok az emberek, akik meg akarják ismerni magukat. De akiknek valójában szánjuk a leírt sorokat, azok az emberek soha nem fognak olvasni. És ott ülnek majd, keresik a kerülőutakat, hogy miért nem tudnak 300 oldalt elolvasni, miért nem képesek belátni, hogy hibáztak és, hogy egy kibaszott életük van, amit teletömnek vágyakkal és hamis múltbéli emlékekkel. Ebből nem lesz így boldogság, édesem.

            A kedvenc külön fajom (?), a kamasz lányok. A fiúknak csak fura lesz a hangja (se nem magas, se nem mély), hirtelen megnyúlnak, görbén tartják magukat és folyton maszturbálnak. De a lányok! Kezdjük azzal, hogy míg a kamasz fiúk minden lányt meg akarnak fogdosni, addig a kisasszonyok a nagy szerelemeket fogják keresni ezekben az érintésekben. És akkor jön majd sorra a sok csalódás, hogy azt mondta én vagyok az egyetlene, de otthagyott, azt ígérte örökre velem marad, de nem is létezik, olyan, hogy örökké. Mindenki posztolgatja a szerelmes idézeteket, mindenki sír, közben pedig eljátsszák, hogy milyen flegmák, erősek, mennyire NŐK. Egyszerűen imádom. A legjobb benne, hogy ez annyira természetes, evidens, mindenki ilyen volt! Csak sokan nem gyógyulnak ki a kamaszkorból, felnőttként is hisztiznek, és nem megoldják a problémáikat, hanem mást vesznek elő, őróla beszéljünk már, ne rólam, oké én még mindig gyerek vagyok, na de ő! És amikor a nap végén ezt hallgatod a buszon, úgy hogy előtte egész héten ezt hallgattad az iskola lányöltőzőjében is, na olyankor dugod be a fülest és indítod el a lejátszási listádat.

Majd természeten megjelenik a szép korú néni, gombos mobillal, mutatván ő mennyire nem áll befolyása alatt a modern világnak, gorombán rád néz, megrázza a fejét és azt mondja: hülye fiatalok!