Biztosan mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki megszállottan szeret beszélni egy-két témáról. Például a fura gyerek gimiből, aki a buszokért volt oda, vagy a másik lány, akinek Shawn Mendesről szólt a személyisége… igen. Én imádom az ilyen embereket, de komolyan, tök nagy jelenségek, akikről aztán egy jó bor mellett el lehet beszélgetni.
Nem tudom ki, hogy van vele, de szerintem rengeteg minden leolvasható a külsőről. Nem csak egy adott személyről, de még a helyekről is. Például én valamelyik nap a drogériában sétálva arra lettem figyelmes, hogy a tamponok és betétek mellett (egy soron) közvetlenül ott vannak az óvszerek és a síkosítók. Majd a fogrémek és fogkefék. Tökéletesen pontosan így egymás mellett. Egyrészt tök jó álca szerintem a kiskamaszoknak, hogy ó, nekem csak eszembe jutott, hogy heti egyszer fogat kéne mosnom. Amikor egy parkban egy tízéves kis srác a tenyerében megmutatta nekem, hogy vett óvszert, valami hasonlót gondolhatott a boltban. Arról már nem nyilatkozok, hogy akkor mit gondolhatott, amikor megmutatta nekem. Visszatérve a drogériás áruk elhelyezésére, én úgy érzem, valamit üzenni szeretnének. Miért pont ez a sorrend? Miért nem a fülpálcika mellett vannak a gumik? Vagy miért nem a testápolók mellett vannak a fogkrémek? Hm?
Meg aztán ott vannak a párkapcsolatok, na azok a kedvenceim, előző életemben szerintem valami coach lehettem, mert imádom meghallgatni az emberek problémáit, vagy csak megnézni a párokat, ahogy sétálnak egymás mellett és látni, hogy annyi minden leolvasható róluk! Elsődlegesen: mindkét nem azt hiszi, hogy jobb a másiknál. Főleg a nők imádják mondogatni, hogy a férfiak azt hiszik, jobbak, mint mi. Pedig csak kurva ügyesen növesztenek borostát. Olyat én is tudok, ha elkezdek hormonokat szedni! Egyébként pedig ebből is látszik, amit nem győzök hangsúlyozni, hogy a nők kreálják önmaguknak a problémákat. Apukám mesélte, hogy látott a videót, ahol a pali elmondta, miben él egy 21. századi feminista. Összeszedelődzködik a házában, amit férfiak építettek. Beül az autójába, amit férfiak építettek. Elindul az úton, amit férfiak építettek. Megáll a lámpáknál, amit férfiak építettek. Kiszáll az autójából, amit még mindig férfiak építettek és bemegy az épületbe, amit férfiak építettek, hogy egy interjú során elmondhassa miért nincs szükségünk a férfiakra. De milyen igazuk van, szemét palik, itt építgetnek, mert nem bírnak a vérükkel, majd csodálkoznak, hogy már nincsenek zöld területek.
Az emberekről nem csak a kapcsolati megnyilvánulásuk, de a mindennapi, egyéni tevékenységek közben is akadnak fincsi információk. Amikor a keletiben az emberek felszállnak a 20-as buszra és mindenki azonnal helyet keres magának, majd elfoglalja a számára legszimpatikusabbat, arra gondolok, az életben miért nem lehet ugyanilyen határozottan tudni, mit szeretnénk. Rengeteg barátnőm, akikkel az egyetemet kezdtem, jön rá, hogy nem az a szak a neki való, amire jelentkezett. Van, aki el is mondja, hogy nem ismeri önmagát, ezért nem tudja, mit szeretne. Az iskolában, vagy otthon nagyon ritkán foglalkozunk azzal, hogy megismerjük önmagunkat és fejlesszük azokat a területeket, amikben kimagaslóan jobbak vagyunk, mint minden másban. Nagyon ritkán buzdítanak is minket erre, inkább legyél ötös xy tantárgyból, minthogy megismerd önmagad. Pedig mennyivel könnyebb lenne úgy belevágni a húszas éveinkbe, hogy legalább tudjuk, milyenek vagyunk, mik az erősségeink, de a legtöbben még egy pacsit se kapna. Az arcukba. Egy vasszékkel. Kétszer… Mellesleg nem tudom mi nálam ez, de úgy érzem, kezdek érdekes kapcsolatba kerülni a húszas számmal. Hogy a busz vagy az életkor az ijesztőbb, azt már nem tudom.
Szeretném ezt az évet a hatalmas fejlődésnek szentelni. A tarot kártya is megjósolta, hogy sikeres évnek nézek elébe. Szeretném ezt az évet elindítani és tovább vinni, abban a reményben, hogy megtalálom, és megtaláljuk, mit szeretnénk igazán. Megtalálni azokat a témákat, amik felé megszállottak vagyunk, mint a fura osztálytársak gimiből anno. Milyen érdekes, régen őket néztük félszemmel, hogy vajon normálisak-e, most pedig kicsit őket irigylem, mert határozottan tudják, melyik helyre akarnak leülni a buszon.
