Csak szerintem kezd divattá válni, ha valaki mentális beteg? Ha valaki nem heteró? Mindenki annyira szeretne különleges lenni, annyira vágynak a figyelemre, hogy képesek internetes tesztek alapján megítélni a szexualitásukat, vagy éppen kitalálnak egy új személyiségzavart, amiről csak nagyon kevés japán tudós tud, hiszen ha távoli országot mondok, biztosan mindenki hinni fog nekem, a japánok okosak stb. Nem azt mondom, ha valaki rosszul érzi magát lelkileg, kérjen csak segítséget, ha influenzás vagy hívd fel a háziorvost, ne fosson az introvertált segged. Persze, ez így normális. De amikor valaki nagyközönség előtt mondogatja az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait, minden internetes oldalon coming out-ol, na az akkor egészen biztos, hogy nem több figyelemzavarnál. Az a különbség az emberek, akik ezt felismerik és elkezdik az önépítő hadműveletet, és azok között, akik nem és csak sajnáltatják magukat, hogy míg az előbbi egy csendes fejlődés, az utóbbi egy hangos, idő után pedig idegesítő mélyre süllyedés. A 21. század embere nem tud dráma nélkül élni, ha nincs is semmi kézzel fogható, gyorsan kreálni kell valamit. A Julcsi beszólt, az Evelinnek kilóg a melle, apám nem szeret eléggé, anyám nem tart szépnek…
Amit szerintem a legnehezebb megtanulni fiatalként, hogy egyedül a saját életednek vagy a főszereplője. Nem szerethetsz mindenkit és téged se szerethet mindenki. Ezért nagyon fontos szerintem, hogy megoldjuk a belső problémáinkat és ne halmozzuk őket, majd kompenzáljuk egy ékszerrel, ruhával, tetkóval, partnerrel. Mert ha nem oldjuk meg ezeket, figyelmet akarunk majd, hogy valaki foglalkozzon már az én problémáimmal, nekem nincs kedvem hozzá, valaki figyeljen már rám, mert én nem szeretem magam, valaki szeressen helyettem is. De ez nem így megy, drága. Szeresd önmagad és szeretve leszel.
Ha holnap megjelenne a hírekben, hogy atombomba indult el Amerikából Magyarország felé (bár miért lenne ilyen, egy atombomba elpazarlása a kicsi országunkra, ugyan már, ez majdnem felérne a hadüzenettel, amit a világháború alatt küldünk az USA-nak) én teljesen nyugodtan állnék elébe. Nem mondom, élnék még, szemeznék még kicsit a természettel, de nem rettegnék és siránkoznék. Mert megoldottam a problémáimat, helyre tettem a kapcsolataimat, eltűnt belőlem az űr, ami folyamatosan figyelmet akart… természetesen másoktól. Szóval, ha valaki, aki hangosan megtisztel mindenkit az öngyilkos poénjaival, megtudja, hogy bomba közeleg, és nagyon hamar vége lenne az életének, na ők kezdenének el a leginkább pánikolni, pedig eddig oly’ szívesen meghaltak volna már. Kétszer is. Talán egy kicsit polgár pukkasztóan nyers stílusban fogalmaztam ezt meg, de ebben ez a szép, szegény érzékeny, mimózalelkű emberek most általam szednek össze még egy mentális betegséget. Ezer bocsánat.
Szerintem az emberek nem jól kezelik a szexualitásokat. Ha arra gondolok, hogy milyen tömeges vonulások voltak az elfogadás érdekében, mennyi utálat ment a neten, ha valakinek más volt a véleménye, nem csak az kapott címkét, aki nem heteró (buzi), hanem az is, akinek volt önálló gondolata (homofób). Pedig valószínűleg a legtöbben még csak nem is ismerik a fogalom szélesebb körű leírását. Nem kezelik ezt jól az emberek. Azért nem, mert, ha annyira természetes, mint ahogy mondják és erőltetik, hogy te is ezt elhidd, akkor miért kell ennek külön védelem? Úgy értem, ha valaki heteró és elmeséli az apjának, hogy végre megismert valakit, akivel dugni fog, nem kezdi el részletezni a szexualitását (najó ez nem igaz, az apádnak azért mondd el, melyik nemhez vonzódsz, vagy melyikhez nem, vagy igazából mindegy, mert úgyis csak kanos vagy), nem készít TikTok videókat a szexualitásáról, nem kiálltja ki, csak együtt él ezzel, ahogy bárki más. Azt szeret, akit akar, és nem teszi ezt közkincsé. Ha valaki heteróként posztol, hogy helló srácok, el kell mondanom valami nagyon fontosat… az ellenkező nemhez vonzódok, mindenki hülyének nézné és kommentben érkeznének a leszólások, nem? Hát ez heteró, mit posztol most, mi baja, menjél terápiára, tuti bipoláris vagy.
Túlgondoljuk az életet. A pillanatokat. Szorongunk és utálkozunk, mert erről szól a 21. század. Mindent és mindenkit fogadjunk el. De ilyen nincs! Nem létezik és soha nem is fog. Lehet kurva jó kisugárzásod, ha a Lacika csak a buta libákkal tud beszélgetni. Nem az a lényeg és soha nem is volt az lényeg, hogy mások által megkapd a szeretet és a figyelmet, az elfogadást. Saját magadtól kell ezeket megkapnod, mert mindenki egyedül fog meghalni, én is, te is, még az a gyerek is, aki minden másodpercben elmondja, mennyire szeretne már meghalni.
De mindegy is, elvégre mit papolok én itt a sorok mögött, inkább gyorsan posztolom, hogy heteró vagyok… vagy pánszexuális? Áh, inkább a biszex tetszik, elvégre sokkal nagyobb így a választék. (BTW akinek nem inge… tudod…ne legyen paraszt és ne hordja)
